2016. október 5., szerda

Heti tematikus könyvajánlónk: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után

Heti tematikus könyvajánlónkat az aktuális nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc méltatlan lezárását jelképező aradi vértanúk napja ihlette, október 6.
Ez az egyik legmeghatározóbb fordulópontja történelmünknek, mégis arányaiban, úgy látszik, kevesebb irodalmi mű foglalkozik vele, mint gondolnánk. És azok is inkább versek, például a mindenki által ismert Nemzeti Dal Petőfi Sándortól, amit minden iskolás megtanul, és a felnőttek fele még mindig kívülről fúj.
Prózában kevesebb mű született, és az is "koncentráltabban". A legtöbbet Jókai Mór írta a forradalomról és az azt követő évekről, a bujdosásról, a megtorlásról, az egész szabadságharc utóéletéről. Nem véletlen, hiszen Jókai végigélte az eseményeket, tevőlegesen is részt vett a politikai feladatokban, és így első kézből voltak információi és történetei mindenről. A leghíresebb, a korszakkal foglalkozó regénye persze  A kőszívű ember fiai, ami szerencsére még mindig kötelező olvasmány az iskolákban. A Baradlay-család történetén generációk nőttek fel, és regényes formában tanulhattak a szabadságharcról, a hősiességről, szeretetről, családról és az önfeláldozásról.
A Forradalmi és csataképek című elbeszélés-kötetét Jókai 1850 júliusában, a tardonai bujdosásból hazatérve jelentette meg. A csatákat, politikai harcokat és manővereket rendkívül érdekesen, a szemtanú hitelességével írja le a szerző.
Ez a fent említett tardonai bujdosás ihlette következő művét, a Bujdosó naplóját. Jókai a forradalom idején követte az ide-oda költöző (menekülő) magyar parlamentet, és a világosi katasztrófa után is tovább kellett állnia. Menekülését Kossuth egy rokona "intézte". Az író Gyulán találkozott feleségével, a színésznő Laborfalvi Rózával, és onnan menekült a Bükk erdeibe. Tardonán, Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát, és ennek a több mint öt hónapnak a történetét meséli el a regény.
Következő műve az egyik legnépszerűbb és legvitatottabb regénye,  Az új földesúr. A fáma szerint a regény egyik alakját nem más, mint Haynau osztrák hadvezér, a "bresciai hiéna" ihlette, aki a szóbeszéd szerint (feljegyzések szerint többen hallották), a forradalom lezárása után Magyarországon letelepedve, egyszer azt találta mondani (németül): "Mi, magyarok nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!" A regény a bizakodás története, pedig  forradalom után, a regény időszakában már tudni lehetett, hogy a polgárosodni vágyó magyarság reményei a szabadságharc leverésével szertefoszlottak.
Krúdy Gyula is írt erről az időszakról, méghozzá az egyik felmenőjéről. A Krúdy Kálmán csínytevései a kalandor rokon cifraszűrös, garibaldis alakját idézi meg, aki a forradalom leverése után mindenféle kalandokon töri a fejét.
A harcok utáni bujdosás a történészeknek nagyon gazdag kutatási területe, de például az ifjúsági könyveket író Bogáti Pétert is megihlette. Az Édes Pólim! című regény a szerző egy könyvtári kutakodása során, véletlenül megtalált levélköteg alapján íródott. A könyv Ujházi Lászlónak és családjának a története. Ujházi a szabadságharc alatt Komárom polgári biztosa volt, így a forradalom leverése után el kellett hagynia a hazáját. Az akkori világ legdemokratikusabb országába, az Egyesült Államokba emigrált családja több tagjával. Iowa államban telepdetek le, kis közösségüket New Budának nevezték el - ide gyébként később Kossuth is ellátogatott. A regény az itthon maradott családtagokhoz írt levele alapján készült.
Az egyik Harisnya egyik kedvenc Delfin-könyve volt gyerekkorában Lengyel balázs: A szebeni fiúk című könyve. Az izgalmas történelmi regény a 48-as szabadságharc idején játszódik. A nagyszebeni fiúk várépítő játékából komoly felnőtt-játszma válik, amelynek segítségével a magyar szabadságharc legendás lengyel tábornoka, Bem apó kiűzi az osztrákokat Szeben várából.

Az aradi vértanúkról, gondolataikról, életük végéről az utánuk szerencsére fennmaradt levelezésekből tájékozódhatunk. Mai ésszel talán el sem tudjuk képzelni azt a hősiességet, tartást, önfeláldozást, amellyel ezek a (többségében nem is magyar származású) hősök adóztak a magyar forradalom eszméjének. Ahogyan Madách Imre írja Az aradi sírra c. versében: 
"Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Ím sírotokra emlékkő se jut."
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas

Nincsenek megjegyzések: