Már csak hatot kell aludni, és itt a Karácsony! Az készülődés kinek
öröm, kinek hajszoltság... Ezt az állapotot Lackfi János egy versével
illusztrálnánk :-D:
Az utcán mindenki szatyrokkal, hosszú
bevásárló-listákkal csörtet, este nálunk
a vacsorák kibírhatatlanok, meg lehet
süketülni, többen mindig telefonálnak,
röpködnek az érkezési dátumok,
melyik nagyszülő, unokatestvér, ismerős
melyik busszal, vonattal, repülővel jön,
ki kell-e menni érte, mi a kedvenc étele,
van-e már piros csíkos nyakkendője és meleg harisnyája,
kész diliház, nekem meg a csend és a hó és a jég
jár az eszemben, végtelen fenyvesek suttogása.
Kinyitom a hűtőt, állok előtte, odabenn
csupa fagyos malac, töltött pulyka,
meg egy guvadó szemű hal, szájában citromkarikával,
sütemények, rajtuk a porcukor, mint a hó,
a kiáramló hidegbe temetem az arcomat,
és behunyom a szemem, és kapok egy
tockost hátulról, mert a hűtő elromlik,
ha nyitogatják, és akkor aztán meg leszünk lőve.
Öcséim és húgaim egész nap ki-be szaladgálnak,
csapkodják az ajtót, teljesen meg vannak huzatva,
a nagybátyám, José Emilio a létra tetején állva
átveszi anyám kezéből a gömböket és díszeket,
szépül a messziről hozatott fa, nagybátyám
elég furán néz ki mellényben, nyakkendőben,
hosszúnadrágban, foga közt sziszegve szitkozódik,
arca csurom izzadság, nézem lentről, a kedvenc ruhám
van rajtam, a bermudám pálmafákkal, meg egy
színes póló MARE felirattal, megtörlöm a homlokom,
reménytelenek ezek a felnőttek, nincs bennük
áhítat, pedig gyermek születik nékünk,
az égbolt vérvörös, csodaszép strandidő
van odakinn, negyven fok, mindenki Karácsonyra
készülődik a Rio de Janeirói alkonyatban.
www.facebook.com/lackfi