Egyszerűen nem értem, a felnőttek
csak lótnak-futnak, képtelenek átélni
a közelgő Karácsonyt, pedig az üzletek
kirakatában már mindenhol téli tájat
rendeztek be, szánkóval, rénszarvasokkal,
Mikulással, füstölgő kéményű,
világító ablakú, favázas házikókkal,
keringő kisvonattal, és legfőképp
hóval, rengeteg hóval, legszívesebben
belefúrnám lángoló arcomat.
Az utcán mindenki szatyrokkal, hosszú
bevásárló-listákkal csörtet, este nálunk
a vacsorák kibírhatatlanok, meg lehet
süketülni, többen mindig telefonálnak,
röpködnek az érkezési dátumok,
melyik nagyszülő, unokatestvér, ismerős
melyik busszal, vonattal, repülővel jön,
ki kell-e menni érte, mi a kedvenc étele,
van-e már piros csíkos nyakkendője és meleg harisnyája,
kész diliház, nekem meg a csend és a hó és a jég
jár az eszemben, végtelen fenyvesek suttogása.
Kinyitom a hűtőt, állok előtte, odabenn
csupa fagyos malac, töltött pulyka,
meg egy guvadó szemű hal, szájában citromkarikával,
sütemények, rajtuk a porcukor, mint a hó,
a kiáramló hidegbe temetem az arcomat,
és behunyom a szemem, és kapok egy
tockost hátulról, mert a hűtő elromlik,
ha nyitogatják, és akkor aztán meg leszünk lőve.
Öcséim és húgaim egész nap ki-be szaladgálnak,
csapkodják az ajtót, teljesen meg vannak huzatva,
a nagybátyám, José Emilio a létra tetején állva
átveszi anyám kezéből a gömböket és díszeket,
szépül a messziről hozatott fa, nagybátyám
elég furán néz ki mellényben, nyakkendőben,
hosszúnadrágban, foga közt sziszegve szitkozódik,
arca csurom izzadság, nézem lentről, a kedvenc ruhám
van rajtam, a bermudám pálmafákkal, meg egy
színes póló MARE felirattal, megtörlöm a homlokom,
reménytelenek ezek a felnőttek, nincs bennük
áhítat, pedig gyermek születik nékünk,
az égbolt vérvörös, csodaszép strandidő
van odakinn, negyven fok, mindenki Karácsonyra
készülődik a Rio de Janeirói alkonyatban.
www.facebook.com/lackfi
bevásárló-listákkal csörtet, este nálunk
a vacsorák kibírhatatlanok, meg lehet
süketülni, többen mindig telefonálnak,
röpködnek az érkezési dátumok,
melyik nagyszülő, unokatestvér, ismerős
melyik busszal, vonattal, repülővel jön,
ki kell-e menni érte, mi a kedvenc étele,
van-e már piros csíkos nyakkendője és meleg harisnyája,
kész diliház, nekem meg a csend és a hó és a jég
jár az eszemben, végtelen fenyvesek suttogása.
Kinyitom a hűtőt, állok előtte, odabenn
csupa fagyos malac, töltött pulyka,
meg egy guvadó szemű hal, szájában citromkarikával,
sütemények, rajtuk a porcukor, mint a hó,
a kiáramló hidegbe temetem az arcomat,
és behunyom a szemem, és kapok egy
tockost hátulról, mert a hűtő elromlik,
ha nyitogatják, és akkor aztán meg leszünk lőve.
Öcséim és húgaim egész nap ki-be szaladgálnak,
csapkodják az ajtót, teljesen meg vannak huzatva,
a nagybátyám, José Emilio a létra tetején állva
átveszi anyám kezéből a gömböket és díszeket,
szépül a messziről hozatott fa, nagybátyám
elég furán néz ki mellényben, nyakkendőben,
hosszúnadrágban, foga közt sziszegve szitkozódik,
arca csurom izzadság, nézem lentről, a kedvenc ruhám
van rajtam, a bermudám pálmafákkal, meg egy
színes póló MARE felirattal, megtörlöm a homlokom,
reménytelenek ezek a felnőttek, nincs bennük
áhítat, pedig gyermek születik nékünk,
az égbolt vérvörös, csodaszép strandidő
van odakinn, negyven fok, mindenki Karácsonyra
készülődik a Rio de Janeirói alkonyatban.
www.facebook.com/lackfi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése