Borzonganivalók Halloween-ra!

Mindjárt itt a Halloween, a szellemek, boszorkányok, ördögök, démonok ideje! 
Elő a kosztümökkel és a hidegrázós-libabőrös-sikítozós olvasnivalókkal!
Ezeket ajánljuk, főleg éjfél körülre:

Arthur Miller: Salemi boszorkányok
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány
Suzanna Clarke: A Hollókirály
Teri Pratchett: Vészbanyák
J.K. Rowling: Harry Potter-könyvek
Bulgakor: Mester és Margarita
Shakespeare: Macbeth
Roald Dahl: Boszorkányok
Neil Gaiman: Csillagpor
Stephen King: Kedvencek temetője
E.T.A. Hoffmann: Az ördög bájitala

Ezt olvassátok, aranyoskáink! Jó lesz!
Muhahahahahaaaaaaaaaahhrrrrggrrrr

Tematikus könyvajánlónk: A bor és szüret

Október van,  a szüret és a borkészítés ideje. De persze nem csak erről van szó: a bor és elkészítésének folyamat már az emberi kultúra hajnalán megjelent, és mióta művészet és irodalom létezik, azóta szolgáltat ihletet és témát az alkotóknak.
A szüret az év vége felé közeledve több dolgot is szimbolizál: az elmúlást, a természet halálát, ugyanakkor az év összegzése, számvetés is: az elmúlt évben elvégzett munka gyümölcsének betakarítása. Dionüszosz görög isten ( a rómaiaknál Bacchus) a bor és a mámor istene volt, a monda szerint ő fedezte fel, hogy lehet a szőlőből bort készíteni. A Dionüszosz-kultusz, a bor és lakomák, a tiszteletére rendezett ünnepségek -  dionüsziák -, számtalan ó- és újkori írót, költőt, művészt megihlettek. Euripidész: A bakkhánsnők valamint Arisztophanész: A békák című drámájában Dionüszosz és kultusza a főszereplő. Plinius római történetíró pedig így fogalmaz: "A bor révén lett az ember az egyetlen állat, amely akkor is iszik, ha nem szomjas".

Omar Khajjám, a XI. századi perzsa költő, filozófus, csillagász verseiben is központi szerepet foglal el a bor, nála a bor: a "mulandóság mámora".
Az újkorban is sokan, sokféleképpen megénekelték a bort, a borászatot, a szüretet, a mámort és ezek természetesen a magyar költőket, írókat is számtalanszor megihlették, hiszen a magyar kultúra egyik központi eleme a bor.
Igazából nincs olyan írónk, költőnk, akinek ne lenne a borral, szürettel, az év végi összegzéssel foglalkozó műve. Kölcsey Himnuszában Tokaj szőlővesszeje  a gazdagság jelképe; Adynál a bor: "mámor és malaszt". Jókai Mórnál a bor, főleg a tokaji legendája  számtalan műben jelenik meg fontos elemként: A lőcsei fehérasszonyban, az Egy magyar nábobban. De Mikszáth is belefoglalta műveibe: A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város, Szent Péter esernyője című regényekben is megjelenik a bor. Ő is a tokaji kultuszának élt:  "Különös az a tokaji nedv...az már olyan nedv, hogy mindig az osztrák ellen lovalja a zempléni embert".

Krúdy Gyula: Az asszonyfái szüret című novellájában a szüret ad alkalmat, helyet és keretet a történésekre. Márai Sándor  arról álmodott, hogy öregkorában majd borospincéje lesz, egész esszésorozatot írt Magyar borok címmel, amelyek központi gondolata így szól: "A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett." Emellett a  "Boros könyvben" életbölcsességeit olvashatjuk, természetesen egy jó pohár bor mellett.
Sokunk kedvence, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regénye is megemlékezik a borról, méghozzá a tüzes egri borokról, amelyek nem csak szomjat oltanak: a könyvben Dobó István várkapitány egri borral fokozza katonái harci kedvét a törökök elleni csatában
A magyar irodalomban a boros könyvek non plus ultrája természetesen Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyve. De bátran mondhatjuk, hogy nem csak a magyar, de a világirodalomban sincs még egy ilyen mű, amely ennyire átfogóan beszélne a borról, ami nem csak egy isteni nedű, de életfilozófia. Hamvas e művében összegez mindent, ami a borral kapcsolatban a világirodalomban leíródott: forrásai magukba foglalják a Bibliát, Homérosz műveit, Horatius, Epikurusz műveit, Sappho és Anakreón verseit, az Upanisádokat, az Ezeregy éjszaka meséit, valamint modern írók műveit. A könyv mottója: "Végül is ketten maradnak: Isten és a bor". Hamvas így fogalmaz: "Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára.... Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni...A legfőbb névnek a bort választottam." A könyv Hamvas lebilincselő stílusban írt elmélkedése a borról, Istenről, az életörömről, magáról az életről.
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas

Heti tematikus könyvajánlónk: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után

Heti tematikus könyvajánlónkat az aktuális nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc méltatlan lezárását jelképező aradi vértanúk napja ihlette, október 6.
Ez az egyik legmeghatározóbb fordulópontja történelmünknek, mégis arányaiban, úgy látszik, kevesebb irodalmi mű foglalkozik vele, mint gondolnánk. És azok is inkább versek, például a mindenki által ismert Nemzeti Dal Petőfi Sándortól, amit minden iskolás megtanul, és a felnőttek fele még mindig kívülről fúj.
Prózában kevesebb mű született, és az is "koncentráltabban". A legtöbbet Jókai Mór írta a forradalomról és az azt követő évekről, a bujdosásról, a megtorlásról, az egész szabadságharc utóéletéről. Nem véletlen, hiszen Jókai végigélte az eseményeket, tevőlegesen is részt vett a politikai feladatokban, és így első kézből voltak információi és történetei mindenről. A leghíresebb, a korszakkal foglalkozó regénye persze  A kőszívű ember fiai, ami szerencsére még mindig kötelező olvasmány az iskolákban. A Baradlay-család történetén generációk nőttek fel, és regényes formában tanulhattak a szabadságharcról, a hősiességről, szeretetről, családról és az önfeláldozásról.
A Forradalmi és csataképek című elbeszélés-kötetét Jókai 1850 júliusában, a tardonai bujdosásból hazatérve jelentette meg. A csatákat, politikai harcokat és manővereket rendkívül érdekesen, a szemtanú hitelességével írja le a szerző.

Ez a fent említett tardonai bujdosás ihlette következő művét, a Bujdosó naplóját. Jókai a forradalom idején követte az ide-oda költöző (menekülő) magyar parlamentet, és a világosi katasztrófa után is tovább kellett állnia. Menekülését Kossuth egy rokona "intézte". Az író Gyulán találkozott feleségével, a színésznő Laborfalvi Rózával, és onnan menekült a Bükk erdeibe. Tardonán, Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát, és ennek a több mint öt hónapnak a történetét meséli el a regény.
Következő műve az egyik legnépszerűbb és legvitatottabb regénye,  Az új földesúr. A fáma szerint a regény egyik alakját nem más, mint Haynau osztrák hadvezér, a "bresciai hiéna" ihlette, aki a szóbeszéd szerint (feljegyzések szerint többen hallották), a forradalom lezárása után Magyarországon letelepedve, egyszer azt találta mondani (németül): "Mi, magyarok nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!" A regény a bizakodás története, pedig  forradalom után, a regény időszakában már tudni lehetett, hogy a polgárosodni vágyó magyarság reményei a szabadságharc leverésével szertefoszlottak.
Krúdy Gyula is írt erről az időszakról, méghozzá az egyik felmenőjéről. A Krúdy Kálmán csínytevései a kalandor rokon cifraszűrös, garibaldis alakját idézi meg, aki a forradalom leverése után mindenféle kalandokon töri a fejét.
A harcok utáni bujdosás a történészeknek nagyon gazdag kutatási területe, de például az ifjúsági könyveket író Bogáti Pétert is megihlette. Az Édes Pólim! című regény a szerző egy könyvtári kutakodása során, véletlenül megtalált levélköteg alapján íródott. A könyv Ujházi Lászlónak és családjának a története. Ujházi a szabadságharc alatt Komárom polgári biztosa volt, így a forradalom leverése után el kellett hagynia a hazáját. Az akkori világ legdemokratikusabb országába, az Egyesült Államokba emigrált családja több tagjával. Iowa államban telepdetek le, kis közösségüket New Budának nevezték el - ide gyébként később Kossuth is ellátogatott. A regény az itthon maradott családtagokhoz írt levele alapján készült.
Az egyik Harisnya egyik kedvenc Delfin-könyve volt gyerekkorában Lengyel balázs: A szebeni fiúk című könyve. Az izgalmas történelmi regény a 48-as szabadságharc idején játszódik. A nagyszebeni fiúk várépítő játékából komoly felnőtt-játszma válik, amelynek segítségével a magyar szabadságharc legendás lengyel tábornoka, Bem apó kiűzi az osztrákokat Szeben várából.

Az aradi vértanúkról, gondolataikról, életük végéről az utánuk szerencsére fennmaradt levelezésekből tájékozódhatunk. Mai ésszel talán el sem tudjuk képzelni azt a hősiességet, tartást, önfeláldozást, amellyel ezek a (többségében nem is magyar származású) hősök adóztak a magyar forradalom eszméjének. Ahogyan Madách Imre írja Az aradi sírra c. versében: 
"Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Ím sírotokra emlékkő se jut."
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas