A
város, mint helyszín számos regényben játszik fontos szerepet.
Vannak azonban olyan könyvek, amelyekben maga a város a történet,
vagy legalábbis nagyon szorosan része a cselekménynek. Az másik
Harisnya picit Budapest-kattant (nem, nem a vízfej-Budapest fogott
meg, hanem azok a történetek, amelyek egy-egy kis utcához,
épülethez vagy térhez köthetőek, személyesek és másokéi
egyaránt), úgyhogy jöjjön most egy olyan blokk, amelyben a
főváros különböző arcai játszanak fontos szerepet.
Kezdjük
az egyik örök kedvenccel: Parti Nagy Lajos Hősöm tere című
regényével. Ritka az a könyv, amely egyszerre vált ki az
olvasóból rettegést - a regény egy elképzelt hatalomátvétel
lépéseit írja le meglehetősen bizarr szereplőkkel – és
folyamatos, hitetlenkedő fejrázást - egyrészt attól a szatirikus
humortól, amely a regény alaphangja, de még inkább a magyar nyelv
egészen egyedülállóan virtóz kezelésétől. Parti Nagy a nyelv
legnagyobb hajlítgatója, és élvezi:)
Lengyel
Péter Macskakő című könyvét a másik Harisnya viszonylag
későn, 2-3 éve fedezte fel magának, de akkor rögtön a ranglista
elejére ugrott. Nálam sokkal jobban írja le Dragomán György azt,
mit is lehet csodálni a könyvben, ugyanis ő is kedvencei között
említi: „Ez a könyv szerettette meg velem Budapestet. Úgy lüktet
benne a város az időben, hogy utána egészen másmilyen
végigsétálni a Körúton. Ravaszul konstruált, nagyon modern
szerkezete van. Úgy zsúfolódik a városba a fél világ és
majdnem az egész világtörténelem, hogy az egy szívdobbanásnyi
ideig se hat mesterkéltnek. Végig letehetetlenül izgalmas, a
mondatai szépek és pontosak. Mestermű, nagyon szeretem.” (A
cikket itt találjátok:
https://perspektivadiaklap.wordpress.com/2015/10/18/dragoman-gyorgy-kedvenc-konyveit-ajanlja/)
Cserna-Szabó
András: Szíved helyén épül már a Halálcsillagát
videos ajánlónkban is méltattuk már. Mit méltattuk,
agyondicsértük! (Itt újra megnézhetitek:
http://eztolvasdelaranyoskam.blogspot.hu/2015/08/heti-videos-aj.html#more)
A Király utca minden kapualja ismerősünk lesz a könyv végére -
több bárral, kocsmával és presszóval egyetemben - minden szag és
szín a cselekmény tökéletes díszletéül szolgál. 15 éve simán
beköltöztünk volna a legbelvárosba csak a leírások miatt.
A
másik Harisnya Budapest-kattanásánál talán csak a részhalmaz, a
XI. kerület iránti érzett rajongása nagyobb, és ezt a rajongást
nagyon szépen táplálja Spiro György: Feleségversenye.
Bejárjuk a nem is olyan távoli jövő XI. kerületének karakteres
pontjait a mai Földhivataltól a Fehérvári úton át a
Kopaszi-gátig. Oké, van egy kis kitérő a Jászai Mari térre és
környékére, de a harctér mégiscsak a XI! Merthogy harc az van -
a széthullás felé haladó, pártvillongásoktók súlytott ország
végre királyt kap, akinek királyné is dukál.
Nagy
Gergely Angst. A városi harcos kézikönyve című
regényét ezer éve olvastam. Emlékeim között a legélénkebb az,
mennyire élő, filmszerű Budapest valós tereinek leírása.
Nyomasztó és egyben otthonos, ez egy szerelmi vallomás a
fővároshoz. A Magyar Narancs így írt erről akkor: „A
legfontosabb talán a titkos hőséhez, a városhoz fűződő
szenvedélyes viszony. Nagy Gergely Budapestje amilyen lenyűgöző,
annyira nyomasztó panorámaként mutatkozik meg. Az Angst
abban a pillanatában örökíti meg a várost, amikor az előző
világ, a Kádár-kor tapasztalata éppen feledésbe merült, s immár
csak kevesek emlékezetében él tovább: "Meg kellett érnem
Budapest feltámadását. De nem lettem maradéktalanul boldog. Még
akkor sem, ha tulajdonképpen mindig is arra vágytam, hogy egyszer
végre befejeződjenek itt a világháborúk, és véget érjen
ötvenhat. (É) Budapest visszavonhatatlanul imádnivaló és szexi
lett."
Az Angst Budapest-képe érzéki és
apokaliptikus, egyszerre tárulnak föl benne a múlt különböző
rétegei és válik kontúrtalanná a jelen.” (Egyébként az egész
elemzés nagyon informatív, itt találjátok:
http://magyarnarancs.hu/zene2/a_lelek_es_a_formak_-_nagy_gergely_angst_a_varosi_harcos_kezikonyve_konyv-67257)
És végül valami, aminek még előtte állunk és
mindkét Harisnya nagyon várja, annyira, hogy néhány héten belül
könyvajánló is készül belőle: Pék Zoltán első
regénye, egy disztópia, a Feljövök érted a város alól.
Itt tényleg semmi nem játék: Corvinus, a főhős a fülszöveg
szerint „egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva
egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben,
amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.”
Mmmmmmmmmmmmmmmmmm, azért ez elég forró!
Szóval akár Budapesten, akár másutt
lapozgattok, ezeket olvassátok el, Aranyoskáink!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése