KétHarisnya könyvet olvas : A KétHarisnya felkészül

2016. január 17., vasárnap

A KétHarisnya felkészül

Aranyoskáink, hétfőn jön új videós ajánlónk - vajon melyik regénynek megy neki a KétHarisnya ilyen lendülettel? Már csak kettőt kell aludni és kiderül. Addig fogadjátok szeretettel első teaser-gifünket:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Próza vasárnapra

2016.06.19.

"Olykor-olykor, egynémely éjszakán, amikor különösen üres és sötét volt körülöttem a tér, a tabletták hatása pedig még váratott magára, finom hasadást éreztem a tudatomban. Ilyenkor tapogatva kerestem a villanykapcsolót, nem találtam, megtaláltam, felültem és nem tudtam, hány óra van, s azt sem, hol vagyok. Néha mintha a virágmintás tapéta is titkos fenyegetést jelentett volna, s egyszer (de tényleg csak egyszer) azon kaptam magam, hogy megpróbálok beszélni vele. És sosem tudtam teljesen megszabadulni a gyanútól, hogy amint lehunyom a szememet, valami tüstént kinyitja a magáét. És engem bámul, amint elalszom..."

(Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió, Magvető, 1997, p. 75, ford.: Fodor Zsuzsa)

2016.06.12.

"Kíváncsi vagyok, van-e olyan ember, aki nem szédül bele, akinek nem futkos végig a gyomrán a jeges borzongás, vagy nem érzi hirtelen maga körül a világmindenség fagyos tágasságát, ha komolyan megpróbálja elképzelni, mi történik a néggyel, ha elosztjuk nullával. A matematikus a könnyebb utat választja, és vékony tollal odaírja a számítás mellé, hogy n.é., azaz nem értelmezhető: ez nem más, mint annak beismerése, hogy ha megpróbálná megérteni a puszta rémületet és a tiszta örökkévalóságot, az szétfeszítené tudománya kereteit."

(Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió, Magvető, 1997, p. 56, ford.: Fodor Zsuzsa)