Tematikus könyvajánlónk: Esterházy Péter könyvei

Kivételes alkalom, hogy egy szerző műveit ajánljuk. De néha az élet jelöli ki az aktuális témát: elhunyt Esterházy Péter,  az egyik legnagyobb magyar írónk. Összeszedtük tőle kedvenc könyveinket.

Esterházy, vagy ahogyan sokszor utalnak rá, EP különc figurája volt a magyar kortárs irodalomnak.
EP, az író a magyar posztmodern irodalom legjelentősebb alakja volt, nagyon jellemző, azonnal felismerhető stílussal: idézetek, töredékesség, mozaikszerűség jellemezte a szövegeit, elképesztő módon használta szeretett magyar nyelvét. Műveiben talán a történetnél is fontosabb a szöveg, a szavak, na és a humor.
EP, az ember sokak számára megosztó személyiség  volt, aki politikai nézeteit nem rejtette véka alá, sőt, az némely művének alapjául is szolgált (ilyen volt például az Így gondozd a magyarodat! című hangjátéka, amely nagy botrányt okozott a 90-es évek elején).
Így vagy úgy, a jelenről, a bennünket körülvevő valóságról írt, a családjáról, a családtörténetről és persze imádott focijáról.
Legelső művében, a hat elbeszélést tartalmazó Fancsikó és Pinta-ban egy gyerek szemszögéből ismerjük meg a világot, két elválaszthatatlan "jóbarátja", Fancsikó és Pinta társaságában.
Az 1979-es Termelési-regényben az akkori puha diktatúrát, annak működésképtelenségét jeleníti meg, a munkahelyi demokrácia, az "üzemi négyszög" görbe tükrén át.
A nők is foglalkoztatták persze írói fantáziáját, az Egy nő-ben nőkről, férfiakról, a testről, kapcsolataink kuszaságáról, az érzékiség hatalmáról ír, utánozhatatlan stílusában. Ilyen volt az Egy kékharisnya feljegyzéseiből is: EP szeretett mindent a nevén nevezni.

A nő, a női test és a női lélek olyannyira izgatták, hogy talán ezért is írta meg Csokonai Lili álnéven a Tizenkét hattyúk című regényét, amelyben egy árván maradt kislány, majd nő, Lili meséli el életét, kálváriáját, a férfiakat - az életünket a 80-as években.
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok-ból, ami három "dramolett"-et foglal magába, zseniális színházi előadás született: bejelentik Rubens halálát, mire ő kiesik a róla készült festményből, és sziporkázó humorral számol be életéről, művészetéről, és a gyönyörű, "rubensi" női testekről.
EP legfontosabb témája azonban a családja volt, a hajdani grófi család, amely elszenvedte a huszadik század minden viharát, a vagyonelkobzás, a kitelepítést, egyebeket. A gyönyörű  Harmonia caelestis az Esterházyakról, Magyarországról, a történelmünkről szól, és emléket állít szeretett édesapjának. A könyv megjelenése után jött aztán a kijózanodás: EP megtudta, hogy édesapja is besúgó volt a Kádár-rendszerben. Ennek krónikája a döbbenetes Javított kiadás.
Édesanyjáról annak halála után, '85-ben írt A szív segédigéi-ben. A gyászkeretes lapokon megjelent írás az édesanya elvesztéséról, a haldoklásról, a temetésről, az emlékezésről szól. Aztán huszonhárom évvel később, a Semmi művészet-ben ismét édesanyjáról ír. Ez a könyv a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki "ismerte a lesszabályt", és az anyanyelvé, ami tulajdonképpen a "futball nyelve". Anyafutballnyelv.
Az utolsó művét, a betegsége ihlette Hasnyálmirigy-naplót még nem mertük megvenni... Ebben EP a rákos testrészt Hasnyálkának hívja. Sajnos, Hasnyálka győzött :-(.
A Harmonia caelestis azt jelenti: mennyei harmónia. Reméljük, ez várta őt! Nyugodjék békében!
Ezt olvassátok, aranyoskáink!