Tematikus könyvajánlónk: Különleges nők az irodalomban

Az elmúlt hetekben - az amerikai elnökválasztás kapcsán - több szó esett a női egyenjogúságról, az "üvegplafonról", mint eddig. Ez egy igen sokrétű, megosztó és nagyon érdekes téma, így mi is összeszedtük, hogyan jelennek meg a különleges, erős nők az irodalomban. Azok, akik szembementek a társadalmi konvenciókkal, akik a korukban megszokotthoz képest mások voltak, mást csináltak, más utat választottak. Nem csoda, hogy igen sok remekmű született e témában.
A világirodalom rengeteg klasszikust tud itt is felsorolni. Lev Tolsztoj: Anna Karenina-ja nagy klasszikus története a szerelemnek, a nő választásának. A regény lényegét tekintve egy házasságtörő asszony története, de persze ennél sokkal több: a szívről, a női lélekről, emberi természetről, a társadalmi konvenciókról szól - hát persze, hogy nem lesz jó vége..
Az 1840-50-es években alkotó, angol Brontë-nővérek (Emily, Charlotte és Anne) könyveiről talán mindenki hallott már. Charlotte Brontë: Jane Eyre című regényének főhőse az árva Jane, aki nevelőnőnek szegődik el egy kastélyba, ahol váratlanul, nehezen, de végül is rátalál a szerelem. Jane Eyre az angol romantikus regényirodalom talán legrokonszenvesebb nőalakja.

A német romantika egyik legnagyszerűbb írója, Theodor Fontane: Effi Briest című könyve a kora szigorú, poroszos társadalmi konvencióira fittyet hányó lányról szól, aki boldogságra, szerelemre vágyakozik, de a körülmények, a társadalmi morál ebben nem segít. Thomas Mann Fontane e könyvét "az európai elbeszélőpróza királyi ékszerének" nevezte.

A francia Romain Gary: Lady L. című regénye  egy izgalmas, a végén óriási csattanóval záródó regénye az angol nemesi osztály díszéről, a francia származású arisztokrata Lady L.-ről,  akinek nyolcvanadik születésnapján adott nagyszabású partiján -melyre még az angol királynő is jókívánságait küldi-,  kiderül a nagy titok.
Kemény könyv William Styron: Sophie választása című regénye, amelyben Sophie történetét meséli el a II. világháborút is megjárt író, aki a nővel már Amerikában találkozik. Szép lassan fény derül Sophie titkára, "őrületének" miértjére: az auschwitzi táborban történtekre, Sophie "választására".
Nagy kedvencünk az orosz Ludmilla Ulickaja, akinek minden könyve egy gyöngyszem, de mi legjobban a Médea és gyermekei című regényt imádjuk. Médea egész életét a krími házában élte le, ahol minden nyáron összegyűlik a rokonság. Nyári kalandjaik tragédiák hátterében folyamatosan "történik a történelem" háborúk, forradalmak, de Médea mégis próbálja egyben tartani egyre népesebb családját.  Szintén ajánljuk tőle az Életművésznők-et,  amelyben Zsenya találkozik hat történettel, hat női sorssal, és ezeket meséli el lebilincselően, nagy életismerettel és szomorkás iróniával, ahogy azt a nagy orosz íróktól megszokhattuk.
Az angol Virginia Woolf: Mrs. Dalloway című könyve egy ötvenes éveiben járó úrinőről szól, aki Londonban sétálgatva ismerősökkel találkozik, és közben felidézi életét, "szerepeit": reménytelen szerelem, a konvenciók üres fejű rabja, az életnek értelmet adó, sugárzó középpont is volt ő.
Woolf e könyve ihlette meg Michael Cunningham nagy sikerű könyvét, és a belőle született, szinten híressé vált filmet, Az órák- at, amelyben három nő sorsát követhetjük nyomon, egyikük maga Virginia Woolf.
A norvég Henrik Ibsen: Nóra című drámájának eredeti címe "Babaház", ami mindjárt sokat elmond a történetről, szereplőkről. Azt midnenestre igen, hogy a hősök szerepet játszanak, mindenki álarcot visel. Nóra például a gyermeteg, üresfejű "babafeleség" szerepét. ...Egy szép karácsonyon aztán robban a bomba, és mindenki leveti az álarcot. Nem véletlen, hogy ezt a darabot rengeteg színház játszotta és játssza szerte a világon.  Gustave Flaubert: Bovaryné-ja is egy széles körben ismert XIX. századi regény. Alcíme: Vidéki erkölcsök, ami máris némileg képbe helyezi az olvasót. A főhősnő Emma, aki nem szerelemből, inkább kíváncsiságból ment férjhez Bovary-hoz, és aztán számtalan viszonyban keresi a boldogságot, de nem találja...Flaubert-t annak idején perbe fogták a könyv miatt, vallás- és erkölcs-gyalázás vádjával.
A magyar irodalom sem szegényebb a témát illetően. Egyik nagy kedvencünk Závada Pál: Jadviga párnája című regénye, amelyben Jadviga naplóformában meséli el szerelmét, házasságát, elhidegülését, az emberi természet esendőségét - varázslatos elbeszélés.  

Bíró Kriszta: Jozefa című könyvében három szerelmi történetet olvashatunk, az elsőben a "beteljesült, dugába dőlt, de soha el nem múló" szerelemről. A másodikban a házasságról, mint érdekszövetségről, a harmadikban pedig a beteljesületlen szerelemről, mind középpontjában pedig az erős, saját útját kereső nőről.  
Gárdonyi Géza: Ida regénye a zárdában nevelkedett Ida története, akinek apja hirdetés útján, pénzért keres férjet. Az újdonsült vőlegénnyel Ida paktumot köt: üzleti alapú, formális házasságukat egy év múlva felbontják. Az élet persze másként gondolja...

Esterházy Péter: Egy nő című könyvében rövid kis írásokat olvashatunk a NŐ-ről, nőkről, a kapcsolatokról tanulhatunk.
Egy rettentően erős, megközelíthetetlen, kemény nőről, Szeredás Emerencről és finomabb ellenpontjáról, a szerző Szabó Magda alteregójáról szól Az ajtó című, megrendítő regénye, ami azok közé  a könyvek közé tartozik szerintünk, amelyeket mindenkinek el kellene olvasnia.
Ezeket olvassátok, aranyoskáink, és éljenek a nők!

Borzonganivalók Halloween-ra!

Mindjárt itt a Halloween, a szellemek, boszorkányok, ördögök, démonok ideje! 
Elő a kosztümökkel és a hidegrázós-libabőrös-sikítozós olvasnivalókkal!
Ezeket ajánljuk, főleg éjfél körülre:

Arthur Miller: Salemi boszorkányok
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány
Suzanna Clarke: A Hollókirály
Teri Pratchett: Vészbanyák
J.K. Rowling: Harry Potter-könyvek
Bulgakor: Mester és Margarita
Shakespeare: Macbeth
Roald Dahl: Boszorkányok
Neil Gaiman: Csillagpor
Stephen King: Kedvencek temetője
E.T.A. Hoffmann: Az ördög bájitala

Ezt olvassátok, aranyoskáink! Jó lesz!
Muhahahahahaaaaaaaaaahhrrrrggrrrr

Tematikus könyvajánlónk: A bor és szüret

Október van,  a szüret és a borkészítés ideje. De persze nem csak erről van szó: a bor és elkészítésének folyamat már az emberi kultúra hajnalán megjelent, és mióta művészet és irodalom létezik, azóta szolgáltat ihletet és témát az alkotóknak.
A szüret az év vége felé közeledve több dolgot is szimbolizál: az elmúlást, a természet halálát, ugyanakkor az év összegzése, számvetés is: az elmúlt évben elvégzett munka gyümölcsének betakarítása. Dionüszosz görög isten ( a rómaiaknál Bacchus) a bor és a mámor istene volt, a monda szerint ő fedezte fel, hogy lehet a szőlőből bort készíteni. A Dionüszosz-kultusz, a bor és lakomák, a tiszteletére rendezett ünnepségek -  dionüsziák -, számtalan ó- és újkori írót, költőt, művészt megihlettek. Euripidész: A bakkhánsnők valamint Arisztophanész: A békák című drámájában Dionüszosz és kultusza a főszereplő. Plinius római történetíró pedig így fogalmaz: "A bor révén lett az ember az egyetlen állat, amely akkor is iszik, ha nem szomjas".

Omar Khajjám, a XI. századi perzsa költő, filozófus, csillagász verseiben is központi szerepet foglal el a bor, nála a bor: a "mulandóság mámora".
Az újkorban is sokan, sokféleképpen megénekelték a bort, a borászatot, a szüretet, a mámort és ezek természetesen a magyar költőket, írókat is számtalanszor megihlették, hiszen a magyar kultúra egyik központi eleme a bor.
Igazából nincs olyan írónk, költőnk, akinek ne lenne a borral, szürettel, az év végi összegzéssel foglalkozó műve. Kölcsey Himnuszában Tokaj szőlővesszeje  a gazdagság jelképe; Adynál a bor: "mámor és malaszt". Jókai Mórnál a bor, főleg a tokaji legendája  számtalan műben jelenik meg fontos elemként: A lőcsei fehérasszonyban, az Egy magyar nábobban. De Mikszáth is belefoglalta műveibe: A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város, Szent Péter esernyője című regényekben is megjelenik a bor. Ő is a tokaji kultuszának élt:  "Különös az a tokaji nedv...az már olyan nedv, hogy mindig az osztrák ellen lovalja a zempléni embert".

Krúdy Gyula: Az asszonyfái szüret című novellájában a szüret ad alkalmat, helyet és keretet a történésekre. Márai Sándor  arról álmodott, hogy öregkorában majd borospincéje lesz, egész esszésorozatot írt Magyar borok címmel, amelyek központi gondolata így szól: "A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett." Emellett a  "Boros könyvben" életbölcsességeit olvashatjuk, természetesen egy jó pohár bor mellett.
Sokunk kedvence, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regénye is megemlékezik a borról, méghozzá a tüzes egri borokról, amelyek nem csak szomjat oltanak: a könyvben Dobó István várkapitány egri borral fokozza katonái harci kedvét a törökök elleni csatában
A magyar irodalomban a boros könyvek non plus ultrája természetesen Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyve. De bátran mondhatjuk, hogy nem csak a magyar, de a világirodalomban sincs még egy ilyen mű, amely ennyire átfogóan beszélne a borról, ami nem csak egy isteni nedű, de életfilozófia. Hamvas e művében összegez mindent, ami a borral kapcsolatban a világirodalomban leíródott: forrásai magukba foglalják a Bibliát, Homérosz műveit, Horatius, Epikurusz műveit, Sappho és Anakreón verseit, az Upanisádokat, az Ezeregy éjszaka meséit, valamint modern írók műveit. A könyv mottója: "Végül is ketten maradnak: Isten és a bor". Hamvas így fogalmaz: "Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára.... Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni...A legfőbb névnek a bort választottam." A könyv Hamvas lebilincselő stílusban írt elmélkedése a borról, Istenről, az életörömről, magáról az életről.
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas

Heti tematikus könyvajánlónk: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után

Heti tematikus könyvajánlónkat az aktuális nemzeti ünnepünk, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc méltatlan lezárását jelképező aradi vértanúk napja ihlette, október 6.
Ez az egyik legmeghatározóbb fordulópontja történelmünknek, mégis arányaiban, úgy látszik, kevesebb irodalmi mű foglalkozik vele, mint gondolnánk. És azok is inkább versek, például a mindenki által ismert Nemzeti Dal Petőfi Sándortól, amit minden iskolás megtanul, és a felnőttek fele még mindig kívülről fúj.
Prózában kevesebb mű született, és az is "koncentráltabban". A legtöbbet Jókai Mór írta a forradalomról és az azt követő évekről, a bujdosásról, a megtorlásról, az egész szabadságharc utóéletéről. Nem véletlen, hiszen Jókai végigélte az eseményeket, tevőlegesen is részt vett a politikai feladatokban, és így első kézből voltak információi és történetei mindenről. A leghíresebb, a korszakkal foglalkozó regénye persze  A kőszívű ember fiai, ami szerencsére még mindig kötelező olvasmány az iskolákban. A Baradlay-család történetén generációk nőttek fel, és regényes formában tanulhattak a szabadságharcról, a hősiességről, szeretetről, családról és az önfeláldozásról.
A Forradalmi és csataképek című elbeszélés-kötetét Jókai 1850 júliusában, a tardonai bujdosásból hazatérve jelentette meg. A csatákat, politikai harcokat és manővereket rendkívül érdekesen, a szemtanú hitelességével írja le a szerző.

Ez a fent említett tardonai bujdosás ihlette következő művét, a Bujdosó naplóját. Jókai a forradalom idején követte az ide-oda költöző (menekülő) magyar parlamentet, és a világosi katasztrófa után is tovább kellett állnia. Menekülését Kossuth egy rokona "intézte". Az író Gyulán találkozott feleségével, a színésznő Laborfalvi Rózával, és onnan menekült a Bükk erdeibe. Tardonán, Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát, és ennek a több mint öt hónapnak a történetét meséli el a regény.
Következő műve az egyik legnépszerűbb és legvitatottabb regénye,  Az új földesúr. A fáma szerint a regény egyik alakját nem más, mint Haynau osztrák hadvezér, a "bresciai hiéna" ihlette, aki a szóbeszéd szerint (feljegyzések szerint többen hallották), a forradalom lezárása után Magyarországon letelepedve, egyszer azt találta mondani (németül): "Mi, magyarok nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!" A regény a bizakodás története, pedig  forradalom után, a regény időszakában már tudni lehetett, hogy a polgárosodni vágyó magyarság reményei a szabadságharc leverésével szertefoszlottak.
Krúdy Gyula is írt erről az időszakról, méghozzá az egyik felmenőjéről. A Krúdy Kálmán csínytevései a kalandor rokon cifraszűrös, garibaldis alakját idézi meg, aki a forradalom leverése után mindenféle kalandokon töri a fejét.
A harcok utáni bujdosás a történészeknek nagyon gazdag kutatási területe, de például az ifjúsági könyveket író Bogáti Pétert is megihlette. Az Édes Pólim! című regény a szerző egy könyvtári kutakodása során, véletlenül megtalált levélköteg alapján íródott. A könyv Ujházi Lászlónak és családjának a története. Ujházi a szabadságharc alatt Komárom polgári biztosa volt, így a forradalom leverése után el kellett hagynia a hazáját. Az akkori világ legdemokratikusabb országába, az Egyesült Államokba emigrált családja több tagjával. Iowa államban telepdetek le, kis közösségüket New Budának nevezték el - ide gyébként később Kossuth is ellátogatott. A regény az itthon maradott családtagokhoz írt levele alapján készült.
Az egyik Harisnya egyik kedvenc Delfin-könyve volt gyerekkorában Lengyel balázs: A szebeni fiúk című könyve. Az izgalmas történelmi regény a 48-as szabadságharc idején játszódik. A nagyszebeni fiúk várépítő játékából komoly felnőtt-játszma válik, amelynek segítségével a magyar szabadságharc legendás lengyel tábornoka, Bem apó kiűzi az osztrákokat Szeben várából.

Az aradi vértanúkról, gondolataikról, életük végéről az utánuk szerencsére fennmaradt levelezésekből tájékozódhatunk. Mai ésszel talán el sem tudjuk képzelni azt a hősiességet, tartást, önfeláldozást, amellyel ezek a (többségében nem is magyar származású) hősök adóztak a magyar forradalom eszméjének. Ahogyan Madách Imre írja Az aradi sírra c. versében: 
"Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Ím sírotokra emlékkő se jut."
Ezt olvassátok, aranyoskáink!
www.facebook.com/Ketharisnyakonyvetolvas

Csodás könyvborítók, csodás könyvek

Aranyoskáink, itt van egy tipikus esete annak, amikor a külcsín és a belbecs egyformán magas színvonalúak... Ilyen merényletet a könyvimádók ellen....

Gyönyörű kivitelben nagyon jó regények!

John Banville: A tenger

Jelena Csizsova: Nők férfi nélkül

Kim Fay: Sárga Babilon

Isabel Allende: Maya naplója

Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

Ezt olvassátok, aranyoskáink!

#geopen 

Tematikus könyvajánlónk: Folyó, tenger, óceán az irodalomban

A négy elem egyike, az emberiség bölcsője, a levegő mellett a másik dolog, ami nélkül nincs élet ezen a Földön: ez a víz. A bolygónk 71 %-a víz, föld alatt és föld felett számtalan formában vesz körül bennünket. A Harisnyák nagy vízpártiak ( ha nem is vízpartiak jelen pillanatban), ezért most pár olyan nekünk kedves könyvet ajánlunk, amelyek a vízről és formáiról mesélnek.
Rólunk, közép-európaiakról, a végtelenül összetett és vegyes kultúránkról, és közöttük a nagy összekötő elemről, a Dunáról szól az olasz germanista-professzor Claudio Magris: Duna című regénye. Az író ezen a fontos folyón, "kultúrtörténeti tüneményen" tett utazásáról mesél, a folyó mentén élő népekről, szokásaikról, nyelveikről.
Egyik kedvenc erdélyi írónk, Karácsony Benő: Utazás a szürke folyón című könyvében egyéni hanggal, ízes humorral mesél mulatságos figurákról, csirkefogókról, feltalálókról.
V.S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában c. könyve egy kevésbé ismert regény, ez a "harmadik világ", a "fekete kontinens", Afrika első nagyregénye: törzsek, gyarmatosítás, erkölcsi káosz, civilizációk tragikus ütközése, mindezt egy folyó, a hatalmas Kongó folyásának mentén, melynek kanyarulatában a történet fő helyszín Zaire, a hajdani Belga Kongó.
Jerome K. Jerome: Három férfi egy csónakban című vidám könyve a Viktoriánus-kori Anglia legnépszerűbb komikus regénye, amelyben három férfi és Montmorency, a kutya egy csónakban expedícióra indul a Temzén, és csónakút közben számtalan kacagtató helyzetbe keverednek.
Neil Gaiman: Óceán az út végén az egyik legkedvesebb fantasy-írónk egyik legkülönlegesebb regénye, egy hétéves kisfiú küzdelméről a világán túli világról érkező dolgokkal. Titkos utak, felfoghatatlan lények, az ártatlanság elvesztése, a gyerekkor a felnőttek szemével: letehetetlen történet!
Alessandro Baricco: Tengeróceán című nagyszerű  regényében hajótörést szenved egy vitorlás  147 fős legénysége. A tengerparti kis szállodában pedig különös emberek gyűlnek össze: a titokzatos tengerész, a tenger határait kutató tudós,  a tengert tengervízzel megörökítő festő, a gyógyulást a tengernél kereső lány: egyikük sem tud ellenállni a tenger hívásának.

John Banville: A tenger című könyvében a főhős évtizedek múlva visszatér gyerekkora helyszínére, a tengerparti kis ír faluba, és felidézi a gyermekkora legfontosabb, az egész későbbi életét talán meghatározó nyarának történéseit, középpontban a tengerrel.
Hemingway: Az öreg halász és a tenger című regénye a nagy klasszikusok egyike, talán nincs világon olyan ország, ahol ne olvasták volna. E könyv miatt kapta meg Hemingway az Irodalmi Nobel díjat 1954-ben. A történet Santiago, a vénséges vén kubai halász heroikus küzdelmét írja le a tengerrel. Santiago egyedül halászik a tengeren, és immár nyolcvannégy napja sikertelenül, 85. napon aztán eljön a nagy hal... A könyv pedig megfogalmazza az író emberről alkotott végső gondolatát: "...az ember nem arra született, hogy legyőzzék. ...Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni".
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története a tíz napig a tengeren, egy mentőcsónakban, étlen-szomjan hányódó ember története, igaz sztori alapján, olyan nagyon Márquez-esen.
Joanne Harris: Partvidékiek című regénye egy kis breton sziget lakóiról szól. A szigeten évszázadok óta változatlanul csordogál az élet, két település vetélkedése is örök. Most éppen azon, hogy melyikük partján legyen a strand, ami turistákat vonz majd, és fellendíti a gazdaságot. Pedig közben az árapály és a konfliktusok inkább veszélybe sodorják az egész sziget jövőjét. Joanne Harris bármiről, bárkiről izgalmasan, letehetetlenül tud mesélni....
Este pedig, lefekvés előtt a legkisebbeknek  olvassuk el a Mese a tóról-t Andersen-től.
Ezt olvassátok, aranyoskáink, ha lehet, valamilyen víz partján, kádban ülve vagy egy akvárium szomszédságában!

Tematikus könyvajánlónk: "Úton"-könyvek

A filmek világában már klasszikusnak számítanak a "road movie-k", vagyis azok a sztorik, amelyekben a főhős(ök) útra kelnek, vándorolnak, A-ból B-be igyekeznek, közben mindenféle kalandokat élnek át: ez utóbbiak révén az emberi lélek rejtelmeit, annak fejlődését - vagy éppen torzulását követhetjük végig.  Persze e filmek közül is soknak szolgál alapjául egy-egy könyv, így most megnéztük pár, nekünk nagyon kedves úton-regényt.
Jack Kerouac: Úton című kultuszregényét sokan ismerik: a főhős keresztül-kasul utazik a 40-es évek Amerikáján, az azóta híressé vált 66-os úton hedonista barátjával, a dzsessz, az alkohol, a drogok és a szabadság útjain, minduntalan az "amerikai álom" korlátaiba ütközve.
Szintén az USA-ban játszódik az igazából dokumentumregény Made in America kedvenc Bill Bryson-unktól,  amelyet végigolvasva olyan, mintha mi is vele utaztunk volna végig az Államokon, és személyesen láttuk volna az út menti hatalmas reklámokat, a motelokat, a kávézókat, a benzinkutakat, és a filmekből ismert összes szimbólumát Amerikának. Végtelenül izgalmas és szórakoztató könyv.
Cormac McCarthy: Az út című apokaliptikus víziójában a világ elpusztult, a vég után apa és fia vándorol éhezve és fázva, és keresve még valami jót, ami megmaradt a pusztulás után. A könyv Pulitzer-díjat ért, az angol Times "az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján pedig az első helyre került.
Nagy klasszikus Joseph Conrad: A sötétség mélyén című regénye, ami a Harisnyáknak kötelező olvasmány volt angol szakon, és ennek ellenére (vagy ezért), az egyik legmeghatározóbb olvasmány élményünk lett. Marlow, a hajós útja az áthatolhatatlan és misztikus dzsungelen át Belga Kongó szívébe, a "legsötétebb Afrikába" a 20. század egyik legmeghatározóbb regénye. Az út során felfedezett "sötétség" fizikai és morális is egyben: Marlow találkozása a karizmatikus, de korrupt és rosszindulatú Kurtz-cal sorsfordító élmény - ahogy a könyv is az.
A tudományos-fantasztikus irodalom egyik legkülönlegesebb alakjának, Douglas Adams-nek szintén kult-könyvvé vélt regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak (és annak folytatásai), amellett, hogy mérhetetlenül szórakoztatóak, új perspektívát adnak a földi "Életnek, a Világmindenségnek, meg Mindennek". Egy biztos, a világegyetemben való utazás sokkal biztonságosabb, ha van nálunk egy törülköző!
José Saramago: Az elefánt vándorútja című útiregényében egy elefánt útját követjük végig a 16. századi portugál udvarból Bécsig, és közben megismerjük az expedíció tagjait, a kor szokásait, és megint csak az emberi lélek rejtelmeit.
Szintén Saramago a szerzője a híres Kőtutaj regénynek,  amelyben az Ibériai-félszigeten csoda történik: a francia-spanyol határon hatalmas repedés keletkezik, a félsziget "letörik" a kontinensről, és mint egy tutaj, úszni kezd az óceánon. A tutaj utasai megoldást keresnek, a politikusok megpróbálják a pánikot kezelni, és közben persze hasznot húzni a megváltozott geopolitikai helyzetből. A meghökkentő történet az ember élni akarásáról, konok boldogságkereséséről és zavarodottságáról mesél.
Yann Martel: Pí élete egy csónakút története, melynek során a hajótörött főhős, Pí meséli el 200 napig tartó viszontagságait a nem is olyan "kihalt" óceánon, útitársával, egy bengáli tigrissel és számtalan kalanddal. Vajon milyen leleményességre van szükség, hogy egy tigrissel túléljük egy csónakban, és hogy az egészet ép ésszel megússzuk?  Kritikusok szerint a könyv Hemingway: Az öreg halász és a tenger-ét idézi.
Miguel de Cervantes: Don Quijote-jét mindenki ismeri:  a "búsképű lovag"  és szolgájának története egy idealista útját követi végig a közel négyszáz éves lovagregényben. A nem evilágban élő "gáncs nélküli lovag"  megküzd óriásokkal, hölgyeket ment meg, küzd az igazságtalanság és a lovagiatlanság ellen: a könyv a többféleképpen megítélhető igazság és erkölcs izgalmas és élvezetes meséje.
Móra Ferenc az Olaszországi csavargásom-at 1925-ben írta, de a levelek formájában írt gondolatai olaszországi útjáról mit sem vesztettek frissességükből. A könyvre egy szó illik igazán: a derű. Az iró derűvel szemlélt mindent, az édeset, a keserűt, a gúnyt, a közönyt, a mást, "az egész élet viszonylagosságát".
A legvégső és legnagyobb úton-regény persze talán a kultikus A Gyűrűk ura-trilógia J.R.R Tolkientől.  Ez a tündérmese egy képzelt időben és helyen játszódik, de nagyon is a mi világunkból ismerősek a fogalmak: jó és rossz, gonosz és álnok, hős és barát, önfeláldozás és küzdés. A könyv hősei útra kelnek, hogy megmentsék világukat a sötétségtől és a gonosztól, és a jó a végén - persze- győzedelmeskedik, ahogyan erről mindig is álmodunk.
Ezeket olvassátok, aranyoskáink, és ne feledjétek: könyvtár-antikvárium-könyvesbolt!